„ Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat,

hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést!

Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot.”

(Györffy István)

 

Hákli Tímea vagyok.

 

1980-ban születtem Debrecenben.
Gyermekkoromat Bárándon töltöttem, itt végeztem az általános iskolát is.

A fazekassággal érettségit követően ismerkedtem meg, ekkor kerültem Nádudvarra, ahol Fazekas István népi iparművésztől sajátítottam el a fazekasság alapjait, tanultam meg a szakma szeretetét.

Nádudvar a leghíresebb alföldi fazekasközpontok egyike. Az ottani fazekas szakképzés azonban nem csupán a helyi hagyományokra támaszkodik, hanem a magyar fazekas tudás egészéről igyekszik általános képet adni, így számos más technikával, díszítésmóddal is találkozhattam. Első látásra megszerettem az áttört díszítést, már tanulóként is több tárgyat, főként tányért és gyümölcstálat készítettem e technikával. 2000-ben elnöki dicsérettel tettem fazekas szakmai vizsgát Nádudvaron.

2000-ben a Debreceni Egyetem magyar, majd földrajz szakos hallgatója lettem. 2006-tól kezdődően egy éven át Ifj. Fazekas István népi iparművésszel közösen készítettünk áttört kerámiát Nádudvaron.

 

2008-tól dolgozom önállóan Debrecenben. Az áttört kerámián kívül igyekszem minél többféle tárgyat készíteni. A zöld máz mellett hagyományos sárga és olykor barna mázakat használok, az áttört technika és rátétezés mellett szívesen kísérletezek rátétezéssel, karcolással. Kézügyesség, tanulás, tudás, értelem, önfegyelem és kitartás. Ezekre mindig szükség van, szükség kell, hogy legyen ebben a munkában.

 

2011-ben a vásárhelyi áttört stílusban készült pályázati anyagomért, valamint Az áttört kerámia Hódmezővásárhelyen és más fazekasközpontokban című szakmai dolgozatomért a Hagyományok Háza és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a Népművészet Ifjú Mestere címet adományozta.

 

Fontosnak tartom, hogy az edények funkciója, formája és díszítése összhangban legyen egymással. Szeretném a hagyományos kerámiák forma- és díszítményvilágát újragondolni úgy, hogy a mai háztartásokba is beilleszthető legyen, azoknak szerves részévé válhasson.

Minden egyes alkotás sablon, matrica nélkül, kézzel készült. Pontosan egyforma tárgy talán nincs is közöttük. Mindegyikük egyedi darab, ajándék a szívnek és a léleknek.

 

Kerámiáimat igény szerint egyedi feliratozással, személyre szólóan is elkészítem. Kerülhet rájuk egy kedves vers, egy idézet, egy jellemző mondat, vagy akár az ajándékozók névsora. Örök időre szóló ajándékot adhatunk így magunknak, vagy másoknak. 

 

Hiszem, hogy ma is helye van a magyar kerámiának a háztartásokban, a tágasabbra nőtt konyhákban, szobákban, lakóterünk egészében. Minden egyes kerámia, a mai modern technikák ellenére is, bepillantás a múltba. Hangulatuk, szépségük méltóságot, nyugalmat és tiszteletet ébreszt. Remélem, hogy egy adott tájegység kerámiáját újrafogalmazva azon túl, hogy megőrzöm hagyományos formáját és jellegzetes stílusjegyeit, sikerül olyannyira korszerűvé is válnom, hogy a felélesztett tárgyak zaklatott életünkhöz közelállóvá válhassanak.

 

Díjaim, elismeréseim:

 

• V. Nemzetközi Fazekas Fesztivál 2007. Debrecen, I. díj
• Népművészet Ifjú Mestere cím 2011.
• VII. Nemzetközi Fazekas Fesztivál 2012. Debrecen, Különdíj
• XII. Alföldi Fazekas Triennálé 2012. Mezőtúr, II. díj
• IX. Nemzetközi Fazekas Fesztivál 2016. Debrecen, Különdíj
• X. Nemzetközi Fazekas Fesztivál 2018. Debrecen, Fődíj

 

Az agyag képlékeny, könnyen formálható, de csak friss, nedves állapotában. Amikor a napon száradva, kemencében kiégetve megszilárdul, elveszti minden rugalmasságát: kőkeménységűvé válik. Ha a mázat kap, tűzben nyert felületét elfedi fényes új mázruhája, csillogóvá teszi a puha agyagból kemény kővé égett formáját. Átváltozó, rejtőzködő ősi eszköze a művészi kifejezésnek. Hasznos tárgy az ember szolgálatában, örömforrás, hivalkodó fényes-színes külsejével üzenetet közvetít, gondolatokat hordoz. Hétköznapi tárgyként szerényen meghúzódik más tárgyak árnyékában, szolgál és ragyog tégla és cserép létében, otthont is ad, magába zár, megvéd, kiszolgáltat.
Törékeny. Nem sebezhető, apró kopást, sérülést kibír. Csak törik - de akkor meghal, mint a lélek.
Mégis az emberi kultúrából a cserép közvetít legtöbbet...
Mert a dolog fordítva is igaz. Az anyag - a föld - az ember lelkét, hangulatát, egyéniségét, a kéz ügyességét közvetítő eszközök nélkül mutatja meg: a matériát, amelyből maga is vétetett s amivé lészen majd egyszer.